Épp az imént mérgeztem magam egy cseresznyés szivarkával, miközben azon tűnődtem vajon tudja-e az emberek nagy része, miért szokták azt mondani, hogy a dohányás függőséget okoz? Nyilván nem az addikció "szokás" jellegére utalok itt, hanem a fiziológiai háttérre. Elvégre közismert álláspont, hogy bizonyos idő után a dohányos szervezete kívánja, igényli a nikotin bevitelét a szervezetbe. Lássuk miért is van ez.
Aki nem volt rest a fenti Wiki linkre kattintani, az már tudja is a választ. A nikotin mint molekula képes azon receptorok ingerlésére az agyban, amely receptorok normál esetben az acetilkolin nevű, legelőször felfedezett neurotranszmitter észlelésére hivatottak. Ezen receptorokat ingerlő nikotinmolekulák több hatással is járnak (glükóz felszabadulás a májból, dopamin és epinefrin kibocsátás), de ami a függőség szempontjából lényeges, az az hogy az agy "jutalmazó áramköreit" aktiválja, és annak dopaminszintjét is növeli. Nagy valószínűséggel ennek köszönhető az ellazító érzés, ami dohányzáskor ránkköszönt, és ami miatt stresszhelyzetben szeretünk egy megnyugtató cigire gyújtani. Sajnos mivel az agyunk igen kifinomult irányitási rendszer, észleli, hogy a dopamintermelés a megszokottnál magasabbá vált, ennek köszönhetően két mechanizmust is életbe léptet: Lecsökkenti a dopamin/acetilkolin termelést, és a nikotin-acetilkolin receptorok érzékenységét is csökkenti. Sajnos a rendszer olyannyira kifinomult, hogy még ezen változásra is reagál, és a kompenzálás kompenzálásaképpen még több receptort hoz létre, és így végeredményben megnöveli a jutalmazó rendszerünk érzékenységét...
Ez még talán nem is hangzik olyan rosszul, de a bökkenő ott van, hogy a kialakult agyunk által balanszírozott rendszer úgy lett behangolva, hogy a nikotin közben még a szervezetünkben van. A nikotin aránylag hamar eltávozik, de a hatás, az új rendszer, amit agyunk kialakított, hónapokig megmarad. A kialakult rendszerben pedig, amennyiben nem dohányzunk, ott a hiányzó elem, ami egyfajta éhséget okoz az agyi receptorokban, és megkivánja tőlünk, hogy pótoljuk a nikotint. Vagyis kialakult a kémiai függőség.
Valakinek talán túl bonyolultan, valakinek talán túl egyszerűen hangzik ez az egész. Bár erről nem találtam a neten semmit, de az az érzésem a hatás idővel erősödik, és nem arra kell gondolni, az első cigarettával végtelenül függőek lettünk. De talán ezen betekintés után mindenki elgondolkodik a következő slukknál. Elvégre megszoktuk azon dolgokat, hogy egy cigi talán kicsit fejbever, olyan hatást kelt mintha ittunk volna keveset, elernyeszti az izmainkat, idegrendszerünket. De ki hitte volna, hogy hatása ennyire mélyen befolyásolja agyunk alapvető (!) folyamatait.
Wikipedia szerint nagy szerencsénk van, mivel a test izmainak acetilkolinreceptorai egyetlen aminosavban különböznek az agyi receptorokétól, és emiatt nem fogékonyak a Nikotinra. Ellenkező esetben egy szál cigi is halállal járhatna. (Ha jól sejtem merevgörcshöz hasonlatosan)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.